Református öreg-temető

A Cegléd-Felszegi Egyházközség gondozza a három ceglédi református temető közül a Széchenyi út 2.sz. alatti un. "Öreg-temetőt" (régebben: Felső-temető). Ez kb. 230 éves, egyház és várostörténeti jelentőségű kegyeleti hely. Sok, kiemelkedő szolgálatot végző egyházi és világi ember sírját találjuk itt, együtt sok ezer egyszerű házát és hazáját építő ember sírjával.

Egyebek között itt van a bibliafordító Czeglédy Sándor sírja és a püspökhelyettes Dobos János kriptája, aki a Kossuth Lajoshoz elzarándokoló "Turini Százak" Ünnepi szónoka volt. A Cegléden szolgáló lelkészek közül itt van eltemetve Haraszti Benjámin, Takács József, Bükki Zsigmond esp., Dr. Czako Jenő vallástanár, Balogh György esp., Arany László lelkész-karnagy. Vannak itt más gyülekezetben szolgáló, de a család által e helyre temetett lelkészek is: Dr. Kovács Sándor, Balogh József, Ócsai László, Banyai Litheráty Géza, Balogh Gyula, Bádonyi Zoltán és Dr. Szabó József tankerületi főigazgató. Dr. Kővári László felszegi lekipásztor sírja a Bp-Rákospalotai, Szabó László újvárosi lelkipásztor sírja pedig a Cegléd-Újvárosi temetőben van.

Közvetlen a főbejáratnál láthatjuk Molnár Mária diakonissza emlékoszlopát, aki missziói munkában mártírhalált halt a csendes-óceáni szigetvilágban, a II. Világháború utolsó évében és aki külmissziói munkába indulása előtt Cegléden is szolgált és aki Mánusz-szigetéről rendszeresen küldött beszámoló leveleket Czeglédy Sándor lelkipásztornak és Vajas Zoltánné, Piros Ida néninek, aki 100 évet élt meg és Kazinczy utcai házát szeretetszolgálati célra ajánlotta fel.

Itt van Zsenlgellér Gyuláné, született Asztalos Teréz sírja: aki az asszonykör elnöke és a nagytemplomi gyülekezeti ház szervezője volt. De itt találjuk sok református tanítónak, tanárnak, igazgatónak, kántornak, főgondnoknak, gondnoknak és presbiternek sírját is, akik sokat tettek az egyház építésében és a következő generáció szellemi-lelki nevelésében. Itt van Dr. Szomorú István sírja is, aki megírta a három ceglédi református templom történetét.

Világi nevezetességek közül a III. parcellában találjuk a város életét jelentős fejlődés útjára állító Gubody Ferenc polgármester és a Kossuth Gimnáziumot alapító Dobos János sírját. Megemlíthetjük még a sok említésre méltó személy közül, a városi szülőotthont létesítő B. Molnár családnak és a szőlő-, gyümölcsfa és dísznövénykultúra európai hírű művelőjének Unghváry Lászlónak és családjának kriptáját. Ugyanígy B. Molnár Sámuel polgármester és képviselő sírját, továbbá Csala Istvánét, aki 1948-ban rövid ideig földművelésügyi miniszter volt, s aki a temető 200 éves évfordulóján emlékbeszédet tartott és feleségéét, aki ebből az alkalomból képet festetett az első temetés emlékére. Nem messze a főúttól pedig Sárkány Józsefnek a Kossuth Múzeum igazgatójának neve látható egy sírkövön.

Kiemelten kell beszámolnunk arról, hogy számos 1848-as, 1956-os és I. és II. világháborús sírt is őriz e temető -s bennük honvédek és tisztesek hamvait- melyeknél az emléknapokon koszorúzások szoktak történni állami, társadalmi és egyházi részről. De nem hagyhatjuk említés nélkül Patkós Irma művésznő nyugvóhelyét sem, aki 96 éves koráig az előadói szolgálatban mindig készséges és felejthetetlen volt -és aki mindnyájunk "Irma-nénije" volt.

Az érdekes formájú régi sírköveken lelhetünk verses feliratokat is a XIX századból, míg a jellegzetesebb kopjafák nagy része már 50 évvel ezelőtt a Múzeumba kerültek megőrzésre. Az egyházközség nagy erőfeszítéseket tesz a. temető korszerűsítésére /utak, kapuk, kerítések, kutak, szertartási csarnok, világítás, WC-k, raktárak stb./ -ősi jellegének megőrzése mellett -mely munka még további hosszú éveket vesz igénybe. Ugyancsak szívós munkát végzünk a temető rendje és tisztasága érdekében, ami ilyen ősi hely esetében nem egyszerű dolog, és amelyben felelős együttmunkálkodásra kérjük a temetőlátogatókat és sírgondozókat. Itt köszönjük meg az Öreg-temető céljára juttatott adományokat, hiszen nemcsak az egyházat, hanem az egyházi temetőt is főképpen a hívek áldozata tartja fenn és építi.

"Az Úr megőrzi övéit mindenkor" /Zsolt. 31,27./

Gál Géza